Van-e az állatoknak humorérzékük? Talán bizonyos értelemben van, de ezt semmiképp sem szabad összekeverni az ember ilyen képességével. Az viszont majdnem biztos, hogy egyes, fejlettebb értelmi képességű állatok nevetnek. Az utóbbi évek egyik legmeghökkentőbb felfedezése volt, hogy nemcsak a főemlősök fejezik ki kacagással a jókedvüket, hanem például a patkányok is. Persze ne gondoljunk emberi hahotázásra, csak szerény ciripelésre.

Az állatok tanulmányozásakor néha még a szakemberek is hajlamosak arra, hogy antropomorf érzelmeket és érzelemkifejezéseket tulajdonítsanak nekik. Mivel gondolkodásukat csak közvetett módon ismerhetjük meg, sosem lehetünk biztosak abban, hogy helyesen értelmezzük-e az érzelem-megnyilvánulások kifejezéseit. Annál inkább igaz ez az állítás, minél távolabbi rokonainkról van szó. A főemlősök, különösen az emberszabásúak (gorillák, csimpánzok, orangutánok, gibbonok) nevetése szinte biztos, hogy a jókedv, de legalábbis a jó közérzet jele. Úgy tűnik azonban, hogy több más állat is nevet olyankor, ha játszik, jól érzi magát, vagy fel akarja hívni magára a többiek figyelmét.

Bár több kutató is beszámolt arról, hogy játék közben nevettek a vadon élő főemlősök is, a legtöbb ilyen megfigyelés állatkerti vagy laboratóriumi körülmények között történt. Az esetek zömében csiklandozással váltották ki a kacagásszerű hangokat és a láthatóan kellemes közérzetet. A csimpánzoknál csiklandozás nélkül is gyakran megfigyelhető az emberéhez némileg hasonlító "széles jókedv". (Persze ezeknél az állatoknál nem szabad összetéveszteni a nevető arckifejezést a hasonló fogvicsorítással kísért fenyegető viselkedéssel.) A szakemberek többsége eddig a patkányoknál, a kutyáknál és a főemlősöknél fogadja el a nevetés meglétét. Potenciális jelöltek még a delfinek és a varjúfélék egyes képviselői.

Kacagó gorilla, gurgulázó orangután

Marina Davila-Ross, a dél-angliai Portsmouth-i Egyetem kutatója kollégáival 22 fiatal emberszabású majom és három ember (csecsemő) csiklandozáskor kiadott nevető hangját elemezte. A Current Biology folyóiratban 2009-ben megjelent tanulmány megerősíti azt a feltételezést, hogy a nevetés valószínűleg már az emberszabású majmok és az ember közös ősénél kifejlődött.

A kutatók megállapították, hogy egyes emberszabásúak által csiklandozáskor kiadott hangok hasonlóak ahhoz, amiket játék közben hallatnak, és bizonyos jellegzetességeik akusztikusan hasonlítanak az emberi nevetésre. Több mint 800 hangfelvétel alapján kiderült, hogy a "legemberibb" nevetésük legközelebbi rokonainknak, a csimpánzoknak és a bonobóknak (törpecsimpánzoknak) van. Az egyik legmeglepőbb fölfedezés az volt, hogy a gorilláknak és a bonobóknak olyan kacagáskitöréseik voltak, amik háromszor annyi ideig tartottak, mint a normális légzési ciklus. Ez arra utal, hogy a folyamat során bizonyos mértékben képesek akaratlagosan szabályozni a légzésüket, amit korábban lehetetlennek tartottak.